Tudatos gondolkozás, tudatos élet

Az ájurvéda ajánlása ez: változtass csak 10%-ot, fektess bele csak napi öt percet és a változás elkezdődik.

Ez jól hangzik meg nem is túl nehéznek, mégis sokan képtelenek akár ezt a kis lépést is megtenni.

Emberként szabad akaratunk van, azt tehetünk, amit szeretnénk (nyilván az alapvető normákat betartva.) Szabad akaratunk teszi lehetővé, hogy úgy éljünk, azt együnk, igyunk, azt engedjük be az életünkbe vagy épp nem, amit-akit akarunk vagy épp nem akarunk. Mindezeknek persze következménye lesz, de az egy másik téma.

Csakhogy a szabad akarat nem párosul alapból tudatos gondolkodással, azt meg kell tanulni.

Mit jelent az, hogy “tudatos gondolkozás” – gondolkodom, az már tudatos nem? Sajnos nem. Tudatos gondolkozás például, hogy bár szeretném és megtehetek XY dolgot, de valójában, a lelkem mélyén tudom, hogy az nekem nem jó, nem helyes, így mégsem teszem meg. 

-Fent maradhatnék ma éjfélig, de tudom, hogy holnap korán kelek, így lefekszem hamar.

-Nehezemre esik elcsendesedni, relaxálni, meditálni, mégis megteszem napi 5 percben, mert tudom, hogy minél nehezebben megy, annál fontosabb, hogy foglalkozzak vele.

– Megehetném ma is azt a zacskó csipszet/kekszet/csokit, megihatnám a  napi 4. kávém, mégsem teszem. Elhagyok egyet, megeszem csak a felét. És nem áltatom magam azzal, hogy az igazából egészséges.

– Jól esne, de nem szívom el azt az utolsó szál cigit, mert tudom, hogy ártalmas. 

-Nehéz elindulni, de mégis elmegyek futni/jógázni/bicajozni/edzeni, mert tudom, hogy ezzel is  teszek magamért, az egészségemért. 

-Edzés után nem rohanok teleenni magam mindeféle kajával/nem szívok el egy doboz cigit és áltatom magam azzal, hogy dehát én edzem, nekem lehet.

Ezek csak egyszerű, mindennapi példák, de szerintem látható, mi a különbség gondolkodás és tudatos gondolkodás között. A tudatos gondolkodás gondolataink, szokásaink, mintáink felülírása, fejlesztése, ami által egy sokkal kiegyensúlyozottab, testileg-lelkileg élet érhető el.

Aztán persze ott vannak a nehezebb gondolatok: felismerem-e, hogy ki van rám jó, ki rosszabb hatással. Ki motivál, ki húz le. Kivel érzem azt, hogy kerek a világ, ki kelt bennem rossz érzéseket önmagammal kapcsolatban? Teljesen őszintének kell lenni ilyenkor önmagunkkal, nem ér csalni, nem ér elfedni, elbagatellizálni az érzéseket önmagunk előtt. Sokan például félnek bevallani maguknak, hogy bizonyos családtagjaik, szüleik, hozzájuk közel álló X személy például önbizalomhiányt, a nem vagyok elég jó érzését kelti önmagukban, hiszen ilyet nem lehet mondani arról, akit egyébként szeretünk. De itt most nem másról, hanem rólad van szó és azokról az érzésekről, melyek benned vannak, nem másban. A saját érzéseid rendbetételéért Te vagy a felelős, ehhez az első lépés pedig a szembenézés, ha máshogy nem megy, segítséggel.

Eggyel feljebb már megvizsgáljuk, vajon miért is gondolom, cselekszem azt, amit, ez valójában az én gondolatom vagy csak évek során belém íródott és nem is én vagyok?

És így, szép lassan, egy pici befektetéssel elindul valami. Nem kell egyből teljesen felülírni önmagunkat, kifordulva önmagunkból, elhagyni mindent, amivel azonosítjuk magunkat. Vannak persze, akiknek ezek a drasztikus változtatások jönnek be, de sokaknak nem. Ekkor sem ér azonban amögé bújni, hogy “én ilyen vagyok, ez van”, hanem kis lépésekben, apránként kell elkezdeni változtatni.

Megéri, sőt, kell. Mert a nem tudatos, “élek bele a nagyvilágba és majd lesz, ami lesz” gondolkodás viszont előbb-utóbb rá fog kényszeríteni a tudatos gondolkodásra vagy egy betegség vagy valami más testi-lelki trauma által.

Most olvastam el Szentesi Éva új könyvét, melyben visszagondol betegségére és 5 év távlatából írja le, miket tett testi és lelki szinten is, méhnyakrákból való gyógyulása után, hogy az ne is térjen vissza. Neki már konkrétan az élete a tét – vagy foglalkozik rendszeresen a lelkével – erre nagyon nagy hangsúlyt fektet végig – és a testével, egészségesen él, táplálkozik, mozog vagy akár meg is halhat. 

Az lenne a minimum kötelességünk, hogy mások történeteiből felismerjük, hogyan kellene élni. Nem kéne megvárni, míg az élet rákényszerít, hanem el kellene indulni egy tudatos úton, legyőzve önmagunkat, hisz annál jobb érzés nincs is.